Névadónk, Czina Sándor február 26-án ünnepelte volna 77. születésnapját. A mi örökségünk az ő neve, iskolateremtő tevékenysége. Egykori kollégái, ma is élő barátai, felesége elmondása szerint jól, kiválóan tanuló diák, emberszerető, példamutató vezető volt. Két gyermek édesapja. 28 éves korában már főmérnök volt, s néhány év múlva gyárigazgató. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember látszatát keltette. Határozott, olykor kemény döntései ellenére népszerű ember, sokak által szeretett vezető volt. Megtalálta a hangot a gyári munkással és a különböző nemzetek üvegipari és más szakembereivel is. Munkabírása példaértékű vezetővé tette. Nem véletlenül nevezték ki hazánk akkori üveggyárainak vezérigazgatójává. Munkáját, eredményeit számos kitüntetéssel ismerték el. Czina Sándorra emlékezve Kányádi Sándor: A hídépítő balladája című történetet adták elő a 6. osztályosok az iskolarádióban. Részletek a megemlékezésből: „…- A hidat még akkor is építeni kell, ha lövik. Ha pilléreit kirobbantják. A híd, fiaim, olyan, mint a kézfogás. A legszebb, a legtartósabb kézfogás. Egy magasságban kell állnia a két parti pillérnek. A hídnak ívelnie kell. De lejtenie nem szabad, sem egyik, sem másik part felé. …Olyan legyen a kézfogásotok is, mint ez a híd lesz. Így bátorította a már-már elkedvetlenedő fiait s a már-már reményt vesztő jóakaratú hídverőket az öreg hídépítő. … A két fiú s a két falu jó szándékú népei megfogadták, hogy az öreg hídépítő álmát valóra váltják. Sokan emlékeztek még az első hídavatás nagy örömére, ölelkezéseire, kézfogásaira. S elhatározták, hogy az épen maradt pillérekre emlékeztetőül rávésik mind a két parton:
|
