A tanév elején szeptemberben egyik nap telt a másik után, s azon túl, hogy megkezdődött a tanítás, semmi érdekes nem történt. Ám egy napon hírét vettük, hogy a Vörösmarty Tagintézmény iskolanapra készül, s mesehősöknek öltözve töltik el ezt a napot.
Illő fogadtatáson törtük a fejünket, s ekkor született meg az ötlet, hogy a mi tagintézményünk Meseország, s királya fogadja alattvalóit. Lázas készülődésbe kezdtünk, s csakhamar felkészülve vártuk vendégeinket.
Iskolánk apraja – nagyja az udvarra sereglett, megszemlélni ezt az eseményt. A fogadtatás remekül sikerült, hiszen minden úgy történt, mintha azonos forgatókönyv szerint készültünk volna a vörösmartys diákokkal.
Az ő királyuk, udvari bolondjuk, Piroskájuk, törpéjük méltó fogadtatásban részesült, nekünk pedig átnyújtották a meghívást szeptember végére a Vörösmarty-napra.
